Ezzel a témával kapcsolatosan olvastam egy bejegyzést CATHREEN MISERY-től, a blogján. Zömében egyet is értettem vele, viszont azt gondolom, hogy minden éremnek két oldala van. Nem vagyok rasszista, van néger, roma, sőt még indiai barátom is, akiket ugyanolyan egyenértékű embernek tekintek, mint a fehér polgártársaimat. A szüleim is ebben a ,,liberális" szellemben neveltek, és próbálok minden vallású, bőrszínű és kultúrájú ember felé nyitottságot mutatni, akiknek a jelleme és a hozzáállása is olyan! A politikától teljesen függetlennek mondhatom magam, a 16 évemmel, anyáék sem szavaznak, és nálunk ez egyáltalán nem téma a családban, csakhogy így előre tisztázzam a helyzetet. :)

Rettentő mértékig sajnálom a menekülteket, és meg is értem a helyzetüket. Egyes érveket pedig szintén olyan abszurdnak tartok, mint ti. Azonban valahol belátom, hogy a magyar kultúrának, társadalomnak semmi szüksége nincsen rájuk, mi semmi hasznunkat nem leljük abból, hogy ők ide érkeznek. Elvégre gondoljunk bele, hogy hányszor halljuk: ,,Ez Magyarország...!" És ezt a kifejezést csöppet sem jó értelemben használjuk. Arra utal, hogy ma, ebben a pici országban, egyáltalán nem rózsás a helyzet. Amíg munkahelyhiány, pénzhiány és számos egyéb gond van, addig szerintem magunkon kéne segíteni. Lássuk be, hogy Magyarország nem képes arra, hogy egy több százezres, vagy éppen milliós tömeget ellásson. De természetesen olyanokról beszélünk, akik nem beszélnek semmilyen nyelvet, szakképzettségük sincs, ráadásul a legtöbbjük még a nyolc általános sem végezte el. Ezek után tartsuk el őket a segélyből, meg az adónkból? No, de mire föl? Nem egyszer fordult elő, hogy a megérkezett migránsok közül páran, (nem azt mondom, hogy mindenki, és nem általánosítok) megerőszakoltak fiatal nőket/lányokat. Kérdem én - Milyen mentalitású ember az olyan, aki eljön egy másik országba, elvárja, hogy befogadják, közben viszont meggyalázza az ott élő lakosokat? - Szerintem ez abnormális, és felfoghatatlan dolog. A menekült tábor meg a másik... Létrehoznak belőle többet is, szintén az állam pénzén, ahol ezek az emberek mosakodhatnak, alhatnak, ehetnek, stb. De ez mégis mennyit szív el a költségkeretből!? Rengeteg-rengeteg pénzt, amit szerintem tudnánk másra is költeni.

De oké! Legyünk elfogadóak, fogadjuk be a menekülteket! Ez sem maradna azonban következetlenül (szerintem!) Nézzük meg a magyar-roma(cigány) kapcsolatot: Ők több száz éve itt élnek velünk együtt, de még mindig nem sikerült beolvadniuk, mi sem tudtuk elfogadni őket. A mai napig megy a ,,háborúzás," megkéselik, agyonverik egymást az emberek. Kell még több kultúra ide? A magyar alapjában véve nem egy befogadó társadalom, sajnos nagyon sok a rasszista. Valószínűleg elkezdenének ide özönleni a többi kultúra, elnyomottjai is, például a kínaiak, ahol szintén nagy a szegénység. Nagy esély lenne, egy vallás, és kultúraháború kitörésére. Alkalmatlanok vagyunk a békés együttélésre.
 Mellesleg a vírusokat is számításba kell venni, mert bár nem az ebola és a hastífusz a legfenyegetőbb, de az ott élő emberek/gyerekek nem kapnak védőoltásokat, a betegségek mutálódnak, esetleg olyan válfajok jönnek létre, amiktől már bennünket sem véd meg az oltás. Ma például 53 embert szállítottak kórházba, ebből kettőt kiengedtek, de a többiekről még mindig nem tudják, hogy milyen betegség hordozói. Nem ismerik az orvosok! Erre az egészségügy sincs felkészülve. A tízmilliós Magyarországot még kiszolgálja (csak-csak), na de ha még jönnek pár millióan? Akkor majd nem lesz kórházi ellátás, vagy mi? Ráadásul az előbb említett bejegyzésben, abszurd, és nagyon is jól ismert vírusokról írt a szerző, ám én most nem ilyen jellegűekre gondolok, hanem olyanokra, amikről talán még nem is hallottunk!  Arról viszont, amit nem ismerünk, nem sokat tudunk nyilatkozni. Mert előfordulhat, hogy azoknak mások a tünetei, (akár nincsenek is) vagy pedig hosszabb a lappangási idejük.

Több kis faluban az út szélére mentek elvégezni a dolgukat, ahol ennek következtében már kupacokban áll az ürülék. Az ott élő lakosok olyan elviselhetetlen bűzről számoltak be, ami nem embernek való, ráadásul ebben a jó kis negyven fokban még aszalódik is a napon... Igazán fincsi lehet. :D

Aztán még egy történet, csakhogy azért elmondjam, hogy nem minden menekült cuki, és kedves:

Apukámnak kamionos vállalkozása van, építőiparban dolgozik, és ismer más cégvezetőket is. Az egyik ilyen kollégája(?) arról mesélt neki, hogy az egyik sofőrje vitte a szállítmányt a rakománnyal, amikor tizenkét migráns bemászott a raktérbe, vagy valami profi szerkezettel fellógatták magukat a kocsi oldalára(?)?  Na mindegy, nem emlékszem a sztori minden részletére, ami lényeg, az az, hogy nem vette észre ezeket a potyautasokat. A határnál viszont megbukott a kamion az átvilágításon. A sofőrtől elvették a kocsit, a rakományt, többé nem szállíthat Angliába, és több ezer dollárra megbüntették embercsempészés miatt. Amiről persze nem tudott. De ha tudott is volna, mit tehetett volna? Most képzeljétek magatokat a helyébe: Ott van egy szerencsétlen kamionsofőr, egyedül, erre egy tizenkét fős migráns csoport csak úgy beszáll a pótkocsiba. Kiszállni sem merne, nemhogy még elküldje őket...

Összességében azt tudom mondani, hogy szerintem helytelen döntés befogadni ezeket az embereket, bármennyire is sajnáljuk őket, és tényleg nyomorúságos a sorsuk. Mert például az anyákat, akik a gyerekeikkel jönnek, a szebb jövő reményében, őket én is beengedném, csak az a baj, hogy ez nem így működik. Ha egy valakit beengedsz, akkor a többit is be kell! Nekünk viszont nincs erre kapacitásunk. Nem készültünk fel egy ilyen helyzetre.

Lehet, hogy nagyon kirekesztőnek találtok majd, vagy meg lesz innentől rólam a véleményetek, viszont nekem ez a véleményem, és nem tudok tőle elvonatkoztatni. Azt gondolom, hogy nem írtam túl nagy sületlenségeket, és hátha azért lesz valaki, aki egyetért velem. Mert tényleg nem kirekesztésből, vagy rasszizmusból írok ilyet, hanem meggyőződésből. Hiszem, hogy mindenkinek jobb így! Egy ennyire másképp szocializálódott, más vallású és kultúrájú népcsoport egyszerűen képtelen beilleszkedni és alkalmazkodni az európai viszonylatokhoz!

Mostanában sok mindent bevallunk...nem csak én, hanem többen is. :D Elég népszerűek, de nekem nagyon tetszik ez a téma, és kapva kapok az alkalmon, amíg lehet. Én is, leírom, hogy mik azok a stílusjegyek, amik igazak rám:

1. Kedvenc állatom a varjú. Olyan különleges, misztikus és mégis gyönyörű állatnak tartom. Talán azért, mert a ritka okos madarak közé tartozik, akár 100 évig is képes élni, ráadásul a külsejében is van valami túlvilági, megfoghatatlan...

2. Hihetetlen mértékben rajongok a morbid, véres, és groteszk dolgokért. Az, ami furcsán szép, egyeseknek ijesztő, vagy undort kiváltó, nekem általában kifejezetten tetszik.

3. A goth, gothic életérzést teljes mértékben a sajátomnak tudom. Minden apró kis melankolikus tényezőjét, jellegzetességét imádom.

4. Általában véve kreatív emberként mutatnám be magam, szeretek mindenféle kézműves tevékenységet űzni, a régi holmijaimat pedig előszeretettel újítom fel.

5. Oda vagyok Edgar Allan Poe összes verséért!

6. Fantasy, boszorkány és vámpír mániában szenvedek, sőt valahol még hiszek is a létezésükben. Nem tudom...mondjatok nyugodtan naivnak, esetleg hiszékenynek, de látok bennünk némi rációt.

7. Kedvenc hobbim az írás. Régebben, kisebb koromban eltökélt szándékom volt megalkotni egy saját regényt, ám a lelkesedésem mindig alábbhagyott. Pár éve viszont megpróbálkoztam egy másik műfajjal, a novellákkal. Mostanra szinte csak ilyeneket írkászom, és főként drámákban vagyok erős. Imádom a komor, komoly mondanivalóval bíró, olykor szomorú alkotásokat.

8. Halloween-n fan, imádó és rajongó vagyok. A karácsony után a kedvenc ünnepem. És nem is az édességek miatt, (mert bár be szoktam öltözni, azt csak a család csodálhatja meg. :D) mert nem szoktam házalni. A környékünkön nem divat, így inkább nem próbálkozom. Esetleg ha ismerősökkel összegyűlünk. A hangulat, a fények viszont annyira megfognak és lenyűgöznek, hogy az leírhatatlan.

9. Kastély imádó vagyok. (Igen, sok mindent imádok! :D) Minden vágyam az, hogy egyszer az erdő közepén, egy óriási és régi, gótikus kastélyban éljek. Szerencsére a szerelmemmel egyetértünk ebben a kérdésben, csak az anyagiak hiányoznak hozzá. :D

10. És végül...minden ruhámat kidekorálom valami kis csipke dísszel, mert oda vagyok értük!

A nyári szünet alatt egy kicsit elengedtem magam, így az íróasztalom mára már felismerhetetlen állapotba került. :D Egész délelőtt, majd délután is a szobám romjait próbáltam összekaparni, hogy kihozzak belőle valami normálisat. Egyébként rengeteg olyan dologra bukkantam a munkálatok közepette, amiket rég elveszettnek hittem. Előkerült pár rózsás nyaklánc, néhány fekete csuklószorító, egy nyakba akasztható óra, és még pár apróság, amiket gyakran hiányoltam az ékszeres polcomról, mégsem vettem a fáradságot, hogy megkeressem őket, pedig nem is voltak nagyon elkallódva. A halmokban heverő süthető gyurma figuráimat és ékszereimet, (nagyon belejöttem az alkotásban. :)) átválogattam, és kineveztem nekik egy külön kis dobozt, hogy méltó helyen legyenek. Egy szóval ma sem unatkoztam szét az agyamat, bár eddig már bőven volt részem belőle, éppen itt volt  az ideje egy kis munkának. 

Ezek a képek még a rendcsinálás előtt készültek, csak mutatóba, hogy mekkora kupit vagyok képes összegányolni. A kutyám fésűjétől, az unokatestvéremtől kapott Mondo újságig minden volt az asztalon, épp csak alig bírtam letenni már a könyököm. Minden vacakságot egyből ledobtam oda, majd szép apránként összegyűlt egy szép kis adag.

A másik dolog, amiről szintén említést akartam tenni, hogy még pár hete rendeltem magamnak egy füzetet, (bár amikor megérkezett, azt hittem véletlenül egy óriási atlaszt küldtek :O) ami ma megjött! *-* Nagyon vártam, mert 1001%-os boszorkány és wicca rajongó vagyok, sőt pár éve mélyebben is beleástam magam ebbe a vallásba, és azóta nagyon a szívemhez nőtt. Most eldöntöttem, hogy egy saját grimoire, azaz varázskönyv megírásába fogok, az eddig szerzett tapasztalataim alapján. Sok forrást és leírást megnéztem, elolvastam ezzel kapcsolatban, így már örömmel vágok bele.  Holnap fogom az első részletet beleírni, ám annyira félek tőle, hogy elrontom. :D Bele vagyok szerelmesedve, és még éjszakára is az ágyamba tettem, nehogy túl messzire kerüljön.

Ezt a képet nem én készítettem, hanem az oldalról van, ahonnét rendeltem. De magamat ismerve biztos láthattok még róla számos fotót! :D

A mai hosszadalmas és fárasztó nap után végre jutott időm a kézműveskedésre. Első kísérleteim a süthető gyurmával, ám ahhoz képest elégedett voltam a végeredménnyel. Nem azt mondom, hogy a világ legjobb alkotása, de önmagamhoz képest tűrhető. Gondoltam hátha valakinek tetszik, és ettől esetleg ő is felbuzdul! :) 

Nem tudom, hogy a telefonom kamerája által készített kép mennyire kivehető, de nagyjából szerintem látszanak a formák. 

Ez pedig a két alkotásom külön-külön. Azt hiszem holnap is kreatívkodok valamit, mert nagyon élveztem. :D

Ja egyébként láttam, hogy most meg jönnek a goth vallomások. :D Először nem akartam arról is írni, de elkapott az ihlet, és megjött hozzá a kedvem. Az ilyen önismereti dolgok mindig hasznosak, mert tanulhatunk önmagunkról.

Én valójában oda vagyok az extrém ruhákért, különleges, merész és egyedi kiegészítőkért, bár sosem érzek elég bátorságot ahhoz, hogy utcára is képes legyek így öltözni. Nagyon csodálom az olyanokat, akik ilyen szinten is felmerik vállalni az egyéniségüket. Ez is az önálló megvalósítás része. A későbbiekben hozok még olyan bejegyzést is, amiben ezeket a szetteket fogom kielemezgetni, most viszont csak képeket hozok, amikért nekem hihetetlenül vérzik a szívem! Akiknek szintén tetszenek, azoknak jó nyálcsorgatást kívánok! :)

              

Itt van két gyönyörű ruha, ami egyszerűen fantasztikus, és ha nem lennék gyáva nyuszi, no meg az áruk se lenne olyan horribilis, akkor már biztos állna egy-két ilyen a szekrényemben. Az elsőnek valami csodálatosan romantikus hangulata van, amitől beleszerettem. Tetszik a csapzott hatású szoknya része, ettől egy kicsit olyan absztrakt hatása lesz. A fölső fele is gyönyörű, az a rózsa dísz/kitűző pedig remekül feldobja. Még tetézi a kompozíció varázsát. Szerintem egy ilyen ruha az, amiben tökéletesen jól tudnám érezni magam, egy elegáns helyen. A második fotón egy hasonló darab látható, ám szerintem ez arányaiban sokkal jobban mutat. Jobban tetszik a derékszűkítése középen, jó hogy egy kicsit följebbről indul a habos-babos és igen terebélyes szoknya, ráadásul a pántja is szebb, mint az előzőnek. Ott a gallért el tudtam volna felejteni. 

Két színesebb gyönyörűség következik. Talán az én ízlésemnek már túlságosan is színesek, de ez egyénfüggő. Magamon nem tudnám elképzelni, talán sötétebben, de ettől függetlenül tetszik. Ezeknek már hosszabb a szoknya része, és olyan igazi kis boszis érzést keltenek az emberben. Aki ilyen ruhát visel, el tudom róla képzelni, hogy éjjelente a seprűjén száguldozik. 

Az előbbiekhez képest ez két másmilyen ruha, de szintén nagyon szépek. Nekem a fekete valamivel talán jobban tetszik, mind színben, mind ,,fazonjában" A fazon alatt mindössze azt értem, hogy picit másmilyen, dúsabb és az egész csipkéből van. Ezen viszont a gallér kifejezetten jól mutat szerintem, sőt, anélkül veszítene is valamit a bájából. A keresztnyaklánc is ilyen. Kihangsúlyozza a lényeget: a ruha különlegességet, de nélkül valamit mégis veszni hagynánk. Az egyetlen problémám velük, a szoknya hosszában keresendő. Ezt a méretet egy picit rövidnek találom, de mivel nem fenyeget az a veszély, hogy mostanában hordanom kéne, ezért semmit sem von le az értékéből.

Most ezt a pár ruhát hoztam nektek, de ha minden igaz, és nem jön közbe semmi, akkor ma még jövök egy kicsit komolyabb mondanivalójú cikkel is! :) Addig is szép napot nektek!^^